A sport világ életemben az életem része volt, de hosszú távon tánc formájában amit zene kisért természetesen. Most egy időre meghagyom a táncot a konyhában mosogatás, főzés közben és amikor épp kedvem van a tükör elött páváskodva vagy az autóhoz menet.
Idén 2025. januárjától pontosan 6-tól életem egy nagyon nagy komfortzónából való kilépését tettem meg, természetesen nem nagy örömmel.
A videóimból hallhatjátok a nőknek szóló kis tanácsaimat, páváskodjanak a tükör elött, mert az jó minden nőnek, bááár bátran merem kijelenteni, hogy a pasik önbizalmát is rendesen növeli….
Szóóóval, pont egy ilyen páváskodás közben a tükör elött észre vettem, hogy a fenekem és a combom között keletkezett valami felesleg ami eddig nem verte ki a szemem, csak akkor és elborzadtam, hogy MI VAN OTT ? Soha nem kellett az étkezésemre oda figyelni, mindent ettem mindennel zsírszalonnától kezdve a csülökig minden zsíros dolgot a nap bármely órájában és ezt még tetézném azzal, hogy válogatós sem vagyok kivéve egy dolgot és az a tökfőzelék. No de üsse kavics, ha csak ezt nem szeretem.
Visszatérve arra feleslegre ami nem volt ott soha …. nagy bambi szemekkel és tátva maradt szájjal néztem és kérdeztem a barátnőmet extra gyorsasággal lehúzva a nadrágomat : Kishableányból idézve Sebastiant: EZ MEG MII?
Természetesen azonnal jött a válasz: barátnőm ez a kaja…!
Teljes ellenállás csípőből, hüülye vagy ?! eddig is igy ettem s nem volt ott semmi aztán jött a reakció, barátnőm! 40 éves vagy. Válaszom: anyukád és röhögtünk.
Már egy bő éve nyaggatott
menjünk le edzőterembe edzeni, súlyzós edzésre.
Teljes ellenállás, mert a gépek számomra unalmasak voltak mindig.
Az edzőm régen I.sz.e.. (22 évvel ezelőtt) akihez jártam, akkor még Aerobicnak nevezték s késtem az edzésről, mindig azzal büntetett, mert tudta,hogy nem szeretem, vagy gépen edzés vagy futás a Népligetben.
Mind a kettőt gyűlöltem, de aki késik az így jár, ugye bár….
Nem volt könnyű döntés és nem hittem magamban sőt baromi lusta is voltam.
Jöttek a negatív gondolatok azonnal mi más persze:
Vajon kitartóan fogom csinálni, biztos pár hét max. és abba hagyom, mert uuuuutálom a gépeket.
Aztán eszembe jutott amit mindig is mondok az ügyfeleimnek is ,egy ellopott mottó: KOMFORT ZÓNÁN KIVŰL VAN AZ ÉLET…. amit egy picit átfogalmaztam:
KOMFORT ZÓNÁN KIVŰL VAN A MEGOLDÁS.
Ahol nyűg van, lustaság, leszaromság, nem akaromság, hagyjanak békén, unalmas stb. na ott a megoldás.
Eljött a pillanat, hogy jó menjünk mert az a felesleg el kell, hogy tűnjön onnan.
Két hétig le is mentünk én így utólag bohóckodásnak mondanám, mert annyira értettünk a gépekhez, mint egy újszülött a két lábra álláshoz, semmit.
Ezt hamar észrevettük és azonnal kerestünk a teremben egy edzőt én nagyon ráfeszültem, hogy csináljuk, csináljuk haladjunk..
Sikerült Sándor Tamással beszélnünk elmondani mi is a célunk.
Én már a következő héten el is kezdtem az edzést Tamással. Nagy volt bennem a lelkesedés és azt hittem egy hónap és sima liba lesz, eltűnik az a felesleg….
Mondanom sem kell mire felkeltem bilibe lógott a kezem, kérem szépen.
Az első héten heti 2x edzettem Tamással mondván a másik két nap majd csinálom egyedül.
Ismételten jött a bilis dolog éreztem, hogy ez így nem kóser és megkértem, hogy edzünk heti 4x.
A második héten már így is folytattuk, 4x egy héten.
Sok-sok gyakorlatot csináltam, de tudtam, hogy előbb fejben szükséges összetenni, megérteni felfogni és utána az izomcsoporttal összekapcsolni mindent.
Idegesített, hogy nem úgy mennek a gyakorlatok ahogyan azt szeretném. Nem kellett sokat gondolkodnom és hamar rájöttem: Ne legyél türelmetlen Vegyolka lassan és átgondolva, nem lóverseny…
Az hogy a saját test súlyomat sem bírtam el pedig két kislányt nevelek egyedül és emelgetni is szoktam őket, már rég voltak picik, még is madárkának éreztem magam. Az edzések végén nem azt érzetem, hogy összeesem a fáradságtól, hanem hogy sokkal jobban pörgők, testileg, szellemileg és a lelkem is szárnyalt.
Ha már coachként segítségükre vagyok az embereknek és túl vagyok egy nagyon intenzív önismereti úton, aminek természetesen még nincs vége és szerintem nem is lesz soha, csak jobban és jobban fogom magam érezni, elkezdtem magam vizsgálni kő keményen, ahogy azt az elején is tettem s folyamatosan teszem.
