Mindig van megoldás..
Egy teljes hétig voltam a kislányaimmal itthon. Az edzőterembe levihettem volna őket, de biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna
A hét lábazással és a fenék edzésével kezdödőtt.
Gugoltam a keretben elég jól teljesítettem, örültem magamnak nagyon. Ezt követte a csípőemelés. Nem nagyon ment csak 90 kg-ig tudtam menni.
Mérges lettem ,mert nem értettem mi a baj. Eddig emelte Tamás a súlyokat, de nem birtam többett.
Látta Tamás, hogy picit puffogok és benyomott egy nagy trigger gombomat: fájt rendesen a mondat: NE EGÓBÓL EDZÉL ÉVI!
Végem lett mint a botnak. Természetesen tagadtam, hogy ééén nem egoból csak, csak nem értem.
Haza fele menet agyaltam ezen a mondaton , mert persze ,hogy bekapcsolt az egom ,hogy a viharba ne kapcsolt volna be, viccelsz ,bolondozol?
Természetesen Tamás elmondta, hogy azért nem ment, mert előtte guggoltam és elfáradtam. Teljesen normális, majd megyünk feljebb. TÜRELEM.
Kérem szépen onnan, hogy amikor elkezdek feljebb és feljebb mászni nem szeretek kettőt előre egyet hátra lépni. Mind ezt félretettem, ami nem volt könnyű és megpróbáltam megérteni Tamás mit is mondott az elején:
Évi! ez nem egy rövid táv futás hanem hosszú tavú…..
Mondanom sem kell, nem volt ínyemre a megértés, de sikerült elfogadnom és másképp álltam ismételten magamhoz és az edzéshez.
A következő napokon már újult hozzáállással száguldoztam a terem felé
A hét edzései végül jól sikerültek
Sikerélmény meg volt és örültem magamnak, de leginkább annak, hogy nem hagytam az egomat hosszú ideig hagyni puffogni
Egy teljes hétig voltam a kislányaimmal itthon. Az edzőterembe levihettem volna őket, de biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna
A hét nyűgösen kezdődött. Nehezen keltem, álmos voltam, nem voltam beszédes kedvemben, edzéshez is lusta voltam, hagyjanak békén a macska
