Ismerős ez?

– Te próbálsz kapcsolódni, ő meg kivonul?

– Egyedül jársz párterápiára, „mert veled van a baj”?

– Már rég nincs intimitás, de a hétköznapok még húznak?

– Úgy érzed, eltűntél egy kapcsolatban, ami már csak papíron él?

Én is így voltam.

Reggel egyedül keltem, este egyedül feküdtem le.

A házasságomban csak „működtem” – mint mosógép, mint szakács, mint porszívó.

Nem mint nő. Nem mint társ. Nem mint önmagam.

Nulla kommunikáció. Nulla jelenlét. Csak rutin, csend és fáradtság.

Azt hittem, ha elég kitartó vagyok, megmenthetem.

De a volt férjem minden kapcsolódásból kivonta magát.

Én jártam párterápiára, egyedül.

Én próbáltam.

Kedvesen. Kiabálva. Kétségbeesve.

És egy nap, 2018. május utolsó vasárnapján, kimondtam: ELÉG.

A testem már előbb jelezte.

Elájultam a stressztől.

A lelkem meg már rég nem volt ott.

És amikor becsuktam az albérlet ajtaját – megéreztem a szabadság ízét.

Nem tudtam, mi vár rám. Csak azt, hogy így tovább nem megy.

Ez a pillanat volt az újrakezdésem. A valóság. A döntés, hogy többé nem mondok le önmagamról.

És ha te most ezt olvasod, lehet, hogy pont ugyanez a pillanat jön el nálad is.