A hét nyűgösen kezdődött. Nehezen keltem, álmos voltam, nem voltam beszédes kedvemben, edzéshez is lusta voltam, hagyjanak békén a macska is rossz helyen van.
A kávé sem nagyon segített, de ugye suliba kell menni csak pár nap és kezdődik a tavaszi szünet, lehet aludni sokáig.
Vérvételre is szükséges menni, Nóri már bő egy hónapja kérte, hogy menjek el éééééés nagyon félek a tűtől, úúútálom, ver a víz töle.
De a félelmemmel szembe álltam s felkértem táncolni, gyorsan elmentem vérvételre a hétvégén Olyan éhes voltam, majd megvesztem.
Ilyen az,amikor be van állva az étkezésed és csúszik valami miatt Szííívás
Mit is szükséges ilyenkor tenni?
Meg kell magad erőltetni és minden olyan dolgot bevetni, amitől jó kedvet tudsz magadnak csinálni. Pl. reggeli ébresztésnél tripla időt tölteni a gyereked, gyerekeid mellett miközben keltegeted őket könyörgés helyett, vagy bekapcsolod a kedvenc zenédet, elkezdesz dudorászni, lötyögni (táncikálás), olyat enni amit szeretsz, felhívni a barátnődet, egy laza ruhát felvenni ami éppen a kezed ügyébe kerül, elmenni sétálni, száguldozni egy kevésbé forgalmas helyen
Ez csak pár dolog, ami hirtelen az eszembe jutott. A felsoroltak közül én a lányokhoz való hosszas bújással kezdtem és bömbölő zenével (Dr. Béres X Varga Viktor, Biga – Koccintós) c. számot tettem be és száguldoztam először a suliba, lányok idegeit feszegetve, de nagyon édesek voltak, mert tudták most erre van szükségem és nem szóltak semmit csak dudorászták ők is a számot. Már az első 200 m után éreztem, hogy kezdek emelkedni energetikai szinten, de még nem volt tökéletes.
Lányokat bekísértem és utána pedig adtam a hangszóróknak rendesen, kakaón üvöltött a zene.
Megérkeztem és lám a füleim azonnal kiszúrták a jó zenét a teremben 90-es évek zenéi mentek igaz tucc- tucc stílusban, de nem bántam mert az alap jó volt.
Tamás észrevette, hogy ez a nap nem az enyém, de nem mondta csak láttam rajta. Bemelegítettem figyeltem a zenére a végére pedig már 100-on pörögtem.
Jött a kedvenc gyakorlatom a csípőemelés és az új heti szintlépés a 140 kg!!!
Úgy de úgy örültem elmondani sem tudom, Tomi is mosolyogva mondta „nagyon szép volt” én meg csak lihegtem és lihegtem
Mondtam is magamban, hogy „na megérte a tudatos motiválás bújása gyerekekhez, zene és száguldozás”.
Következett a combfeszítő gép, amit nagyon, nagyon nem szeretek. Mindig hányingerem van a gyakorlat közben.
Már többször előfordult ez az érzés de csak ennél a gyakorlatnál.
Tomi is próbálta megfejteni és kérdezgette más gyakorlatoknál, ahol ugyan úgy préselsz a hasaddal, de másnál soha nem jött elő.
Az első megérzésem az volt, amikor elkezd égni a combom akkor jön a hányinger. A combomban való fájdalomérzetre így reagálok és nem tudom kikapcsolni vagy legalább is eddig nem sikerült.
Az edzés jól sikerült és teljes feltöltődéssel folytattam a napot.
Elérkezett a hét második fele és a lányok megkezdték a tavaszi szünetet az apukájuknál.
Szerintetek mi jut ilyenkor egy anyukának az eszébe azonnal?
Megváltjuk a világot ezalatt a pár nap alatt, besűrítünk mindent. Ami persze mindig sikerül is, de utána olyan fáradt vagyok, mint akit a cenrtizés után kiszednek a mosógépből 🙂
Szombatra azt éreztem, hogy kinyuvadok. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez így nem a legjobb, mert a pihenés is nagyon fontos az agyamnak és az izmoknak is.
Húsvét vasárnap pedig megengedtem magamnak s egész nap az ágyban voltam és néztem a filmet természetesen kb. 4x belealudtam
Ötödjére sikerült végig nézni a filmet
A hét nyögve nyelösen indult, de sikerült jól felpörögni jól kinyuvadni és végül egy hatalmasat aludni

